Ha valami, hát a Törzsvendég Parti egy olyan esemény, ahol kivétel nélkül mindig történik valami! Rendszerint augusztus végére időzítjük, úgyhogy már rég neki is álltunk a szervezésének, reméljük, idén is hasonlóan vicces lesz, mint az előző években. Ilyenkor egy nagy, közös ünnepléssel köszönjük meg vendégeinknek, hogy évek óta hűségesek hozzánk és szeretik a szállodánkat. Ünnepi menü, szépen terített asztalok a kertben, feldíszített ablak és ajtó és valami különleges műsor várja őket mindig.
A legemlékezetesebb sztori, amit fel tudok idézni ezzel kapcsolatban, néhány éve történt, amikor csodával határos módon, felnőttként egymásra talált nálunk két fiatal, akik gyerekkorukban, már szüleikkel is egy Danubius szállodában nyaraltak. Akkor együtt töltötték azt a két hetet, egy darabig leveleztek is, de megszakadt a kapcsolat.
Véletlenek sorozata vezetett aztán a reunióhoz… Az első az ültetés volt, az asztalnál egy idős házaspár került “közéjük”, erről persze akkor még nem tudtak. A vacsora egy pontján az idős úr annyira nevetett, hogy figyelmetlenül lesodort egy pohár vörösbort az asztalról, ami asszonya fehér ruháján landolt. A házaspár villámgyorsan távozott, még a segítségünket sem volt időnk felajánlani. Ekkor nézett egymásra először a két fiatal, és ahogy később egyik kollégánknak elmondták, már akkor valami furcsa érzésük lett, mintha ismerték volna egymást. Találgatni kezdték, hogy hol találkozhattak, de nem sikerült rájönniük. Az ország két különböző pontján laktak, máshová jártak iskolába, nem volt közös hobbijuk, sem közös ismerőseik. Nem jártak egymás lakóhelyének közelében sem… A dolog ennyiben maradt volna, de ekkor…
Felszolgálták a desszertet. Cukrászunk, Csicsi bácsi ilyen különleges alkalmakkor rendszerint annyira aggódik, hogy tortáit “elkíséri” és jó étvágyat kíván hozzájuk a vendégeknek. Amikor megjelent hatalmas tortakölteményei mögött, az immár egymás mellett ülő fiú és lány szinte egyszerre kiáltottak fel: “De hiszen ez Csicsi bácsi!”
Az öreg legalább annyira meg volt lepve, mint a fiatalok, akik ebben a pillanatban rájöttek, honnan származnak az emlékeik egymásról! Egy másik Danubius szállodából, ahol kiskorukban együtt nyaraltak és ahol Csicsi bácsi ragyogó cukrász-pályafutását kezdte sok-sok évvel ezelőtt! Ahol mindig volt a gyerekek számára egy-egy bónusz-gombóc fagyija:). Így már persze cukrász-urunk is emlékezett a közös gyökerekre és mosolyogva hallgatta a fiatalok történetét. Vajon ellátogattak ezután abba a másik szállodába?
Akárhogyis, a következő évben már együtt jelentek meg a Törzsvendég Partinkon, sőt, a fiatalember itt kérte meg a lány kezét, nagy nyilvánosság előtt, a közös vacsora után. Ritka megható pillanat volt ez, amit nem egykönnyen fogunk elfelejteni. És meg kell mondjam, most, hogy hónapokon keresztül írtuk ezt a blogot a kolléganőimmel, ráébredtem arra, hogy sokkal több ilyen “pillanat” van, mint gondoltuk volna. Nagyon örülök neki, hogy minden kolléga ennyire lelkes volt, és csak úgy ontotta magából a sztorikat, amikre egytől-egyig jólesett visszaemlékezni.
Annak örülnék a legjobban, ha a sztorik összes szereplőjét összegyűjthetnénk és vendégül láthatnánk egyszer (a kínai Mr. Tapírt és csoportját, Atlasz bácsit összes múltbéli, jelenlegi és jövőbeli nejével együtt, a titokzatos próbavásárlót, akinek csak a híre járt ugyan a szállodánkban, de az is nagy port kavart), és természetesen Önöket is, kedves Olvasók, akik végig lelkesen követték szállodás blogunkat, részt vettek a kincskereső játékunkon, élvezték a 2010-es Nyári Csobbanást és jó ötletekkel láttak el minket!
Rövid időre most elbúcsúzunk, gyűjtjük az újabb sztorikat:)! Addig is, szeretettel várjuk Önöket rajongói oldalunkon a Facebookon és szállodáinkban!
Viola, Heni, Dorka és Anett
Utolsó kommentek