Egy nagyon édes sztori jutott eszembe arról, hogy a gyerekek néha milyen komolyan veszik a játékot és a szülők a gyerekeket! Minden apróságnak vannak bizonyos korszakai: egyszer szuperhős, máskor valamelyik állat a Dzsungel Könyvéből, olykor híres nyomozó. Ezúttal ez utóbbi eset állt fenn, az egyik kisfiúnál ugyanis volt egy fényképezőgép, amit kedvére kattintgathatott egész nap. Maga köré gyűjtött ezen kívül egy kis nyomozócsapatot is, akikkel együtt játszottak rendőrösdit egész nap. Mint Poirot, feljegyeztek mindent, amit csak láttak: kik sétálgattak a medence szélén és mikor, ki milyen magazint olvasott, ki mikor nyúlt a telefon után, stb.
A kisfiú és barátai egész nap a fontoskodó arccal közlekedtek, az étkezéseknél, a családi kirándulás alkalmával, sőt, este, lefekvés előtt is. Másnap pedig rendszerint beszámoltak arról, milyen “gyanús” dolgokat tapasztaltak . Egyik nap aztán a kisfiú nagyon izgatottan jött le az Aqua Mini Clubba, és mindenkinek elmesélte, hogy valaki ellopta a papucsát, azonnali nyomozásba kell lendülni.
Ezután egész délután az eltűnt papucs rejtélyével foglalkoztak a gyerekek. A medence mellett napozó szüleiket egyenként “kihallgatták”, megkérdezték őket, hol tartózkodtak az adott időpontban, és tudja-e ezt valaki igazolni. Kutattak a bokrok alatt, az Aqua Mini Klub épületében, sőt, az étteremben is, ujjlenyomatokat vettek tintával és állandóan fényképeztek. Kifaggatták a pincéreket és a szobalányokat is, látott-e valaki valami gyanúsat... De senki nem mondott semmi olyat, ami nyomravezette volna őket.
Másnap természetesen folytatódott a nyomozás és a bizonyítékgyűjtés. A kis csapat ezúttal a kertészeket is ”kihallgatta” (azaz addig ólálkodtak utánuk míg ki nem csikartak belőlük valamit), akik elmondták, hogy tegnap a papucs eltűnésének idején valóban láttak valakit feltünően gyanúsan ólálkodni a medence mögötti bokrok közelében. A nyom forró volt, a mindenféle helyszínelős filmeken edződött gyerekek lelkesen, négyzetcentiről négyzetcentire átvizsgálták a bokrok alatti területet, míg friss ásásnyomra nem bukkantak. Ekkor aztán a nyomozó úr egy homokozólapáttal, diadalittasan kiásta az eltűnt, zacskóba csomagolt papucsot.
Csakhogy nem csak a papucsra, hanem egy kulcsra is bukkantak a lyukban. Mikor megkérdeztek, rögtön láttam, hogy egy kabinszekrényhez tartozik, így oda is mentünk Colombóval és kis csapatával, és kinyitottuk a 009-es számú szekrényt, amelyben egy vadonatúj videójátékot találtunk egy üzenettel:
”Kedves ..., mostmár igazán kiérdemelted a Nagy Nyomozó címet és a rég vágyott videójátékot!
Boldog 9. szülinapot kíván: Anyu és Apu”
Ezek után biztos vagyok benne, hogy a gyermeki kreativitás mellett a szülői is tartogat meglepetéseket olykor-olykor...
Utolsó kommentek