Ahogy a múltkor írtam, már régóta tudtuk, hogy nyár elején viszont fogjuk látni Atlasz bácsit, aki ezen az első – végre igazi - nyári hétvégén ismételten tiszteletét tette nálunk egy rövid kúra erejéig. Törzsvendégünk nevetve mesélte, hogy olvasta a róla szóló korábbi bejegyzést, és hozzájárult, hogy most is írjak róla. Az egyetlen kérése az lett volna, hogy ezt az álnevet hagyjuk el, mert kiterjedt ismeretségi körében büszkélkedne a bloggal, de ezt sajnos nem tehettük meg, a diszkréció, az diszkréció, punktum.
Tehát Atlasz úr teljes sármjával, nagy kalapjával és egy füstölgő szivarral vonult be a szállodánkba, ahol aztán mindenkihez volt egy jó szava. Egyedül érkezett, bevallása szerint újra szingli, nem való neki a házasélet... mi pedig csak bólogatni tudtunk arra a megállapítására is, hogy hisz ott áll még előtte az egész élet. Azt már csak kacsintva tette hozzá, hogy arra sem panaszkodhat, ami mögötte van. Megintcsak elámultunk ennyi pozitív gondolat hallatán.
Atlasz bácsi – ahogy fogalmazott - két éjszakát “nyaralt” nálunk, neki ezek a rövid kiruccanások a nyaralások. 2010-ben csak síelni és vitorlázni volt eddig, éppen itt volt az ideje egy kis fürdőzős pihenésnek és tisztulásnak (sok gyümölcslé, egészséges ételek, sport, kezelések)...
Az újdonság, amit eddig még nem láttunk, ezúttal Atlasz bácsi hóna alatt lapult. Egy csinos, ultra vékony laptopot szorongatott folyamatosan, akár öltönyben, akár fürdőköpenyben vonult végig a folyosókon. Ahogy már írtam, szállodánkat elsősorban az idősebb korosztály részesíti előnyben, inkább csak a Nyári Csobbanás alatt jönnek hozzánk fiatalabb vendégek. A wifi hálózat kiépítésekor többen is attól tartottunk, hogy a nyugdíjasok nem fogják különösképp igénybe venni ezt a szolgáltatást. Hát ebben nagyot tévedtünk! Nem is gondolnák, hogy mennyi információt olvasnak, gyűjtenek az internetről, sőt, az egyéni nyugdíjas utazók (jellemzőbben persze a külföldiek) szobafoglalásaikat is az interneten keresztül intézik.
Atlasz bácsi is halad tehát a korral, büszkén vonult stílusos, ezüstszínű laptopjával. Egész nap csak az internetet bújta a hallban, az ebéd közben az étteremben, a medencetérben. Elválaszthatatlan páros lettek, olyannyira, hogy még a hölgyeknek való bókolás is el-el maradozott. Már kezdtünk elcsüggedni, hogy a világháló ellopta a mi “házi” Casanovánkat..., ekkor viszont bácsink megállt a recepción, és suttogva kérdezte: nem tudunk-e egy informatikust a közelben. Előkerítettük Robit, a hálózati szakértőnket, aki épp a házban szerelt valamit, hátha tud segíteni. Megpróbálta bekapcsolni a laptopot, de semmi. Hálózatra kötöttük, semmi. Robi megkérdezte, hogy hol használta a gépet utoljára, mire a bácsi sorolta: tegnap vacsora közben, a reggelinél, a kertben üldögélve, a masszázs közben és aztán a gőzfürdőben...
Nem mertünk egymásra nézni, hiszen a feliratunk így szól: “vezeték nélküli internet a szálló egész területén”, de aztán Robi megszánt engem és elmesélte Atlasz bácsinak, hogy a laptop egyrészt tényleg olyan mint egy újság, másrészt viszont nem. Annak ellenére, hogy kvarcórája jól bírja a meleget, a laptop sajnos nem... és egy kiadós kiszárítást javasolt neki.
Így a hétvége hátralévő részében Atlasz bácsit “visszakaptuk” bókjaival, történeteivel és kártyatrükkjeivel, és reggelente ismét a társalgóban láthattuk szivarfüstbe és egy nagy napilapba burkolózva.
Elutazáskor természetesen – hogy máshogy, mint – kacagva, latinul búcsúzott: Errare humanum est – azaz tévedni emberi dolog... és mi újra igazolva láttuk, hogy Atlasz bácsi valóban 100%-ig hús-vér, emberi jelenség.
Utolsó kommentek