Egyik kolléganőm írta meg nekem az alábbi tanulságos történetet.
Anett

“Egy szép tavaszi hétvégén egy szerelmespár, egy csinos fiatal nő és egy jóképű férfi ellátogattak egyik wellness szállodánkba. Nincs ebben semmi különös, hiszen ilyesmi minden héten megtörténik. A szerelmesek boldogok voltak, hogy végre kiszakadhattak a szürke hétköznapokból, romantikusan, gyertyafényben vacsoráztak, kényeztették magukat a különböző lazító kezelésekkel, ejtőztek a gőzben, andalogtak a kert ösvényein, az erdő fái között. Majd vasárnap, amikor kicsekkoltak a szállodából, a férfi minderről kért egy céges számlát és mosolyogva, elégedetten távoztak.

Néhány héttel ezután csörgött a telefon az irodámban. Egy kedves, női hang szólt bele a kagylóba, aki X cég könyvelőjeként mutatkozott be és egy bizonyos céges számla adatairól érdeklődött, ami a mi szállodánkban töltött hétvégéről szólt. Ahogy a hölgy elmondta, a könyveléshez szüksége van a résztvevők adataira, az ittartózkodás időtartamára, stb. Miután előkerítettem a “nagykönyvet”, elmondtam a kért adatokat a könyvelőnek, aki szívélyesen megköszönte, majd letettük.

Körülbelül egy óra múlva újra csörgött a telefon. A férfi a nevét mondta, és kérdezte, emlékszem-e rá. Hát persze, hogy emlékeztem. Hiszen a cége nevére kiállított számla éppen most volt a kezemben… Fád hangon csak annyit kérdezett, hogy érdeklődött-e utána valaki mostanában, mire megmondtam neki, hogy igen, épp most beszéltem a cége könyvelőjével. Megköszönte és csak annyit válaszolt: az nem a könyvelőnk volt, hanem a feleségem... és letette a telefont...”

Barátnő és céges számla.. erre csak egy régi kínai közmondást tudnék idézni: "A mohóság a gonosz tettek atyja, de az elővigyázatosság olyan őr, amely távol tartja..."