Örülök neki, hogy így beindult a blog. Nemrég egy bejegyzéssel olvasói csúcsot döntöttünk. Köszönjük ezúton is az olvasóknak a hűséget! Én pedig külön köszönöm azt, hogy mióta írjuk a blogot, nyitottabbá váltam mindenre, ami körülöttem történik, olyan apróságokra is, melyek egy szállodában gyakran előfordulnak, és gyakran bele sem gondolunk, milyen mulatságos dolgok állnak a háttérben. Íme egy sztori ami néhány éve történt nálunk, és melyen a vendégekkel együtt jót mulattunk a végén:

Pakold ki a táskád, megmondom ki vagy – ez a kijelentés általában telezsúfolt női táskákkal kapcsolatban szokott elhangzani. Ehhez kapcsolódik újjabb történetünk.

A turnusváltás napján történt. Ilyenkor mindig rengeteg a jövés-menés a szállodában, és több poggyász is várakozik az előtérben. Szállodánkba ezidőtájt érkezett meg többek között egy nagyon helyes, fiatal házaspár is. A becsekkolás után rögtön indultak is elfoglalni a szobájukat, Zoli, a londíner segített fölvinni csomagjaikat: két nagy bőröndöt és egy jól megtömött fehér strandtáskát.

Az előtérből ekkorra már eltűntek a csomagok, aki el akart indulni, már úton volt. Végre szusszanhatunk egy kicsit a következő nagy bevetés előtt – gondoltam, ekkor még nem is sejtve, mekkorát tévedtem.

Alig telt el egy óra, amikor a fiatal hölgy, aki nemrég érkezett férjével, megjelent a recepción és kezében egy kézitáskát hozott, majd diszkréten félrehívott. Elmesélte, hogy ő éppen masszázsra indult, férjének pedig meghagyta, hogy nyugodtan menjen le a medencékhez, hogy addig is élvezhesse a nyár és a víz örömeit, és vigye a strandtáskát is, amiben a törülközők, naptejek és egyéb fontos kellékek vannak. A férj annak rendje és módja szerint le is ment, és mivel kényelmesebben akart feküdni, gondolta, jól jönne a gumimatrac, fel is fújja gyorsan. Ahogy azonban belenyúlt a táskába és megfogta a keze ügyébe akadó gumiszerű dolgot, az csak nem akart kijönni. Mikor szórakozottan rángatni kezdte – khmm, férfiak, ahelyett hogy nagyobbra nyitotta volna a táskát – egy nagyobb rántásnál nemcsak a keze ügyében lévő tárgyat, de a táska egész tartalmát sikerült kirántania. A medence körül megfagyott az élet, ugyanis a férj kezében egy – hogyismondjam – lakk, láncos bőrruha lógott, körös-körül pedig mindenfajta egyéb segédeszközök hevertek a füvön és úszkáltak a medence vizén, illetve merültek lassan lefelé.

A hölgy férje először nyakig vörösödött, hebegett habogott, és lassan elkezdte visszapakolni az elcserélt táska tartalmát. Szerencsére a lélekjelenléte nem hagyta cserben, és mivel magyarázkodni felesleges lett volna ebben a helyzetben, kihúzta magát és közölte, hogy a bemutatott kellékek megvásárolhatók a recepción.

A félreértést sikerült tisztázni, a táskát elküldtük tulajdonosának és még aznap megkerült a házaspár táskája is.

A recepción pedig aznap kicsit többet csörögtek a telefonok…