Mindig is tudtam, hogy véletlenek nincsenek, a sors pedig néha csodálatos kanyarokat tud leírni. Egy ilyen életmanővernek lehettem tanúja minap, és nem állhatom meg, hogy el ne meséljem a történetet, ha már belecsöppentem.
Körülbelül egy hete egy kis azúr színű autó gördült be a parkolóba, és két dáma szállt ki belőle. Olyan igazi kortalan, önmagukkal harmóniában lévő, szépkorú hölgyek, amilyen minden nő – így persze én is – lenni szeretne idős korára. Napszemüvegükben, kalapkölteménnyel a fejükön úgy vonultak be kacagva a recepció elé, mint két filmcsillag…, esküszöm, mint Sophia Loren és Gina Lollobrigida. Mondanom sem kell, nem kis feltűnést keltettek, elsősorban a férfi vendégek körében. Hosszas tanakodás után kuncogva megállapodtak, hogy jobb, ha inkább két külön szobát vesznek ki, mert ki tudja, milyen kalandokat hoz kiruccanásuk. Ekkor már sejtettem, hogy eseménydús napoknak nézünk elébe…
A hölgyek – a diszkréció kedvéért mostantól nevezzük őket Sophinak és Ginának –, miután ki-ki berendezkedett a maga szobájában, egyből belevetették magukat az aktív pihenés sűrűjébe, és egy kiadós gyógyfürdőzés után alaposan megmasszíroztatták magukat. A vacsoránál aztán megint nagyot alakítottak. Rendeltek egy palackkal a ház legjobb pezsgőjéből, a pincért pedig elhessegették azzal, hogy majd ők kibontják az üveget, aminek persze az lett a vége, hogy a pezsgő felét az abrosz itta fel, de aztán szerencsére a két pohár is megtelt. A két barátnőből olyan báj és elevenség áradt, hogy senki nem tudott haragudni rájuk harsányságukért. Látszott rajtuk: azzal a szent elhatározással jöttek el ide, hogy kiélvezik a pihenés minden pillanatát. Ez pedig egy valamire való vendéglátósnak olyan kihívás, aminek minden áron meg akar felelni.
A „két öreg csaj” – ahogy magukat nevezték – hamar a személyzet kedvence lett. „Drága! Tudna hozni ennek a két öreg csajnak egy kis tejszínt a kávéjába, hogy még krémesebb legyen ez a reggel?” – incselkedett Gina az alig húsz éves pincérfiúval, aki akkor kb. egy hete dolgozott nálunk, és fülig vörösödött, annyira zavarba jött. Persze a következő tréfán már együtt kuncogott Gináékkal.
A reggeli után Sophi odajött hozzám, kicsit közelebb intett magához, mint régi bizalmasát, és megkérdezte tőlem: „Angyalom, hol vannak ilyenkor azok a sármos férfiak, akik tegnap a medence mellett napoztak?” Nem kellett soká törnöm a fejem, hogy rájöjjek, kikre is gondol... Visszatérő vendégeink közé tartozik egy idős baráti társaság, ha jól tudom, hajdan öttusázók voltak, az egyikük még világkupát is nyert. Reggelente legújabb szenvedélyüknek, a Nordic Walkingnak hódoltak, és annyira élvezték a túrabotos sétákat a tó körül, hogy András, a rutinos túravezetőnk is nehezen tartotta velük a lépést. Sophi teketóriázás nélkül kijelentette, hogy Ginával ők is csatlakoznak a mai gyalogláshoz. Fél óra múlva már teljes menetfelszerelésben álltak az előtérben, ontották magukból a történeteket, miközben a komplett öttusacsapat ott dongott körülöttük, mint a nektártól bódult méhek. Meg kell hagyni, az „öreg csajokban” volt vitalitás.
Úgy tűnt, most, hogy a hölgyek társaságra leltek, kicsit nyugalmasabb lesz a délelőtt, de ebben a pillanatban Atlasz bácsi lépett be az ajtón, a szokásos pajkos mosollyal arcán. Már jó néhány napja itt nyaralt nálunk, csodálkoztam is magamon, hogy még nem jutott eszembe, milyen jó lenne összeismertetni Sophival és Ginával. Főleg, hogy ismét előadta az életről szőtt elméleteit, és hogy mennyire élvezi a szabad életet, mióta évekkel ezelőtt elvált a feleségétől. Ártatlanul egyből egy testet-lelket megújító szaunát ajánlottam neki, hogy később majd a legjobb formáját hozhassa.
Egy óra múlva Atlasz bácsi kipirulva, egy pohár frissen facsart répalével a kezében tért vissza, hogy megköszönje a remek tanácsot. A szemem sarkából láttam, hogy ebben a pillanatban a túracsapat is befut, ugyanis hirtelen eleredt az eső. Tökéletes időzítés a sorstól, gondoltam magamban... A két „öreg csaj” hangosan nevetgélve lépett be a hotel ajtaján. Sophi már messziről integetve üdvözölt, de hirtelen arcára fagyott a mosoly, mikor megpillantotta Atlasz bácsit. „Hát ezt a meglepetést! Nem gondoltam volna, hogy itt fogunk összefutni legközelebb!” – nevetett zavartan Sophi, majd oldandó a kialakult kínos csendet, Ginához fordulva így szólt: „Drágám, engedd meg, hogy bemutassam neked a volt férjemet”. A váratlan helyzet aztán lassacskán kellemes beszélgetésbe fordult, és nem sokkal később már hármasban rendeltek egy palackot a szálloda legjobb pezsgőjéből, amit ezúttal Atlasz bácsi bontott ki, elvégre ő egy igazi gentleman.
Utolsó kommentek