Furcsa lények vagyunk mi, szállodások, bizonyos fokú megszállottság elengedhetetlen a munkánkhoz, hiszen akkor dolgozunk, amikor mások pihenni szeretnének, és azon dolgozunk, hogy ez minél tökéletesebbre sikeredjen.

Persze olykor-olykor előfordul az is, hogy valaki nemcsak pihenni jön... hanem olyan álruhás „vendég” (mint anno Mátyás király), aki aztán kíméletlen kritikát ír mindenről, amit látott, vagy éppen arról, amit nem, de akart volna... Na, ő a próbavásárló.

Kezdődjön hát egy olyan tavalyi esettel ez a blog, ami végül igencsak meglepő véget ért.
Júniusban az akkori Nyári Csobbanás akció előtt egyik reggel Dorka kolléganőm hívott mobilon: „hű képzeld, nagyon fontos, holnap majd, egy próbavásárló...” és itt lemerült a telefon, utol sem tudtam érni egész nap. Tehát próbavásárló jön holnap! Rajtunk ugyan nem fog ki! No, nem mintha eddig bármi gond lett volna, magáért beszél az a tény, hogy sok próbavásárló azóta visszatérő törzsvendégünk...! :)) Ennek ellenére körbejártam a házban és közöltem, hogy mindenki legyen a toppon a következő nap.

Szabadnapjaimon mindig nyugodt szívvel hagyom itt a szállodát, de aznap este, hazafelé tartva mégis útba ejtettem a munkahelyemet, és kifaggattam Katát a recepció mögött, milyen új vendégek érkeztek, és ő kire „gyanakszik”.

Kata beszámolt egy helyes fiatal pár, két harmincas barátnő, egy nyugdíjas baráti társaság, egy család és egy egyedülálló fiatalember érkezéséről, és kijelentette, szerinte egyértelműen a fiatalember a leggyanúsabb, elvégre az ilyen egyedülálló vendég olyan ritka, mint a fehér holló.

Fűtött a kíváncsiság, ezért másnap már hajnalban bent voltam a szállodában. A szokásos reggeli nyüzsiben próbáltam kideríteni, ki mit gondol, ki a titkos megfigyelő? Ugyanakkor mindenkit hajtottam: „gyerünk fiúk, lányok, nagy nap van ma, aki kideríti, ki a beéített ember, az vendégem lesz a hét végén egy jó nagy koktélra!”

Persze senkit sem kellett külön figyelmeztetni, hogy tegye oda magát, de a bíztatásomra még inkább brillíroztak a kollégák, mindenki a saját területén, újabb és újabb ötletekkel:

- a recepciós lányok, akik a fiatalemberre esküdtek, aprósüteményt tettek a pultra, amiből minden vendéget megkínáltak...
- a masszázsszalonban Mariann új illóolaj keveréket talált ki a masszázsához és nem tágított, hogy a barátnők azok, mert megállás nélkül a munkájáról faggatták...
- a pincérek biztosak voltak benne, hogy az ártatlannak tűnő teázó nyugdíjasok az inkognitós kémek, hiszen átható tekintettel méregették őket, amikor másodszor is kínáltak az aprósüteményből...
- a szobalányok annyira biztosak voltak a dolgukban, hogy a kisgyerekes család szobájába néhány mosolygós lufit csempésztek be, mondván – a próbavásárló is ember, akinek a gyereke ugyanúgy megőrül a léggömbökért...
- végül Feri, a szakácsunk a vacsorához egy valódi jégszobrot tolt be zsúrkocsin az összes vendég legnagyobb örömére!

Fantasztikus volt érezni, hogy 200%-ot adtunk, még akkor is, ha mindenki „hulla” lett a nap végére. Késő este volt már, amikor ágyba zuhantam, és megcsörrent a telefonom. Dorka volt az, Hévízről, aki szokásos csacsogása közepette kijelentette: „...ja, és mielőtt elfelejtem, tegnap csak azt akartam mondani amikor kipurcant a telóm, hogy majd ma elmesélem: a múlt héten volt nálunk a hoteltesztelő, aki már a bejelentkezésnél a recin lebukott, mert a bejelentkezőlapra ráírta a cége nevét, ha-ha-ha milyen vicces...! Halló, Anett... itt vagy?”

A múlt héten? Hévizen? Dorkaaaaa...! De nem szóltam semmit. Senkinek. Ezt a kis titkot mostanáig megtartottam magamnak. Pedig a kollégáim sokat vitatkoztak, hogy ki lehetett a próbavásárló, én pedig ilyenkor titokban mindig elégedetten elmosolyodtam, mert az aznap kitalált ötleteket azóta is használjuk mindenki legnagyobb megelégedésére!