Született szállodások

Kedves Olvasók,

én is bemutatkozom, Henriett vagyok a sárvári Danubius Health Spa Resortból, rendszerint az első naptól mindenkinek csak Heni. Kozmetikusként, masszőrként és testkultúra tanácsadóként dolgozom. Szerencsés vagyok, hiszen maximálisan megtaláltam a helyem itt Sárváron. Egyrészt nagyon élvezem a munkám, másrészt ez a hely tényleg a béke szigete – mindenkinek melegen ajánlom, aki ki szeretne szakadni a nagyvárosi forgatagból, és szeretne gondtalanul elmerülni a wellness, vagy ahogy újabban hívjuk, „selfness” örömeiben…

Olvastam a többi lány bejegyzéseit és jót vidultam a sztorikon… én magam nem vagyok az a nagy történetmesélő, de Anett kérésére szívesen írok Önöknek egy-két jó tanácsot, érdekességet, melyet nemcsak szállodánkban, de a mindennapokban is használhatnak. A következő talán kevésbé hétköznapi, egy kicsit „ez itt a reklám helye”-jellegű, de mindenkit izgalomban tart itt a szállodában (legyen vendég vagy kolléga). Ez nem más, mint a szállodánk sóbarlagja!

Én már sok-sok évvel ezelőtt megismerkedtem a „sóterápiával”, ami egy évezredek óta létező, csak éppen méltánytalanul feledésbe merült gyógymód. Hány tavaszt végigszenvedtem az allergia legbrutálisabb tüneteivel küszködve, amíg tanulmányaimnak köszönhetően bele nem botlottam ebbe a fantasztikus találmányba! Higgyjék el, hogy már elfelejtették, vagy még meg sem tapasztalták, milyen tiszta, egészséges levegőt belélegezni. Benzinbűz, elektroszmog és dohányfüst, mindannyiunk tüdejét ezek a “piszkok” terhelik nap mint nap. A só-cseppkőbarlangban ellenben különlegesen tiszta mikroklíma uralkodik, mely a szervezet számára fontos kémiai elemeket tartalmaz. Már néhány levegővétel a hűvös, 20-22 oC-os levegőből valóságos felüdülés a tüdőnek, még akkoris, ha amúgy teljesen egészséges (bár ez azért valljuk be, ritka a mi, 21. századi körülményeink között).

A sóterápia garantálja a természetes légút-tisztítást, csökkenti az allergiától szenvedők tüneteit, gyulladáscsökkentő és görcsoldó, fertőtlenítő hatással bír, sőt, számos bőrbetegség (pikkelysömör, ekcéma) kezelésére is alkalmas, mindemellett erősíti az immunrendszert.

Mi már régóta vártuk, hogy végre elkészüljön a mi, saját, külön bejáratú, sárvári sóbarlangunk. A mesteremberek titokzatos arccal jártak-keltek a kis szoba körül, ahová csak ők mehettek be, még nekünk is megtiltották :).

Mostanáig csak találgathattunk, miként lesz belőle varázsütésre só-cseppkőbarlang, de az eredmény minden várakozást felülmúlt! Varázslatos élmény megpihenni itt egy rövid időre, lefeküdni a só-fövenyen elhelyezett ágyakra, beszívni a tiszta, száraz levegőt…

Most jut eszembe, hogy mégis tudok egy nagyon jó sztorit ami épp a napokban történt meg, ígérem, legközelebb leírom!

Addig is, jöjjenek el hozzánk és lélegezzenek mélyeket a só misztikus barlangjában!
 

Üdvözlök Mindenkit,

Dorka vagyok, a hévizi Danubius Health Spa Resort Aqua animátora. Tudják, az a Dorka, aki jól ráijesztett Anettre, amikor lemerült a telefon – így biztos könnyebben rám ismernek :) Nagyon kellett nevetnem, amikor elolvastam Anett bejegyzését, ugyanis megtartotta az ígéretét, és még nekem sem mondta el, mekkora kalamajkát okoztam akkor. De hogy jóvá tegyem, most én is elmesélem az egyik legkedvesebb történetem. Persze az én történeteim leggyakrabban a rám bízott gyerekekhez kapcsolódnak…

Egy hatéves kislány – Luca - érkezett hozzánk, az Aquába családjával, aki mint kiderült, nem rajong úgy a vízért, mint a szülei, akik nyilván azért is jöttek hozzánk, hogy a családi nyaralás mellett kiáztassák végre magukat a jacuzziban vagy egy jó kis masszázzsal lazítsanak. El is hozták a kislányt az Aqua Mini Clubig, hogy a kezelésre mehessenek. De a kismedence, a sok játék és a sok vidám gyerek látványa Lucából sajnos heves visítási és menekülési kényszert váltott ki. Az anyuka kérlelte, hogy játsszon picit a többi gyerekkel, mert már sürgősen el kellett volna indulnia masszázsra. Ok, az elengedés megtörtént, pont egy órán belül, a masszázs ugrott. A távozó anyuka arcán a végső csüggedtség jelei mutatkoztak, én pedig tudtam, eljött a cselekvés ideje!

Ilyenkor sokat segít a gyors improvizáció. Összehívtam a gyerekeket, és megkértem őket, hogy most pedig játsszuk el Kis Hableányt! A lelkesedést persze senkinek nem kellett színlelnie, még Luca is megfeledkezett a bánatáról, de csak kívülről szemlélte a dolgokat, a víz közelébe nem merészkedett.

Másnap, amikor Luca megérkezett, mi már Kis Hableányosat játszottunk a kertben a többiekkel. Megszokásból persze megint sírt egy kicsit, de aztán bekapcsolódott a játékba, persze szigorúan a medencén kívül. Egyszer csak az egyik kislány felkiáltott: “Megvaaan! Lucának van a legszebb haja, csakis ő lehet Ariel!”
“Az nem jó, mert Ariel úszik!” – jelentette ki az egyik kisfiú, aki már elvállalta “Ficánka” szerepét.

Lucán látszott a megrökönyödés és a félelem, újra elpityeredett, és duzzogva hátat fordított. Utánamentem és megkérdeztem, mit szeretne csinálni. Hüppögve csak annyit felelt, meg szeretné nézni a Kis Hableányt. Ugyan egész nap a medence közelébe se jött, viszont néhány óra múlva megenyhült, és többször is elénekelte a többieknek Ariel dalát, akik egyre inkább meg voltak róla győződve, hogy Ariel csak ő lehet…

Harmadnap Luca anyukája nem fürdőköpenyben és fürdőruhában hozta le Lucát a Mini Clubba, mint eddig minden nap, hanem farmerben és pólóban. Meglepődve mesélte, hogy kirándulni mentek volna Keszthelyre, Luca azonban közölte, hogy ő inkább Ariel szeretne lenni… Na, ezen én is meglepődtem, de nagy örömmel fogadtuk Lucát, Ficánkával és testvéreivel együtt. Egy feltételünk azért nekünk is volt az éneklés mellett: a medence.

“Az igazi Arielnek is ugyanolyan félelmetes volt a földön járni!” – magyarázta Ficánka – “Mégis ki akarta próbálni!”

Hát persze, ekkor már a mi Arielünk is ki akarta! Főleg, hogy varázsoltunk neki egy igazi, felfújható halacskát is. A negyedik és az ötödik napon már úgy kellett könyörögni neki, hogy szálljon ki a medencéből, amire rendszeresen ezt mondta: “de én Ariel vagyok, én nem tudok a földön járni” :))). A nyaralás végére aztán Ariel “visszakapta a lábait”, de ettől egyáltalán nem volt elragadtatva… A mamája annál inkább, hiszen pár nap alatt sikerült leszámolni Luca víziszonyával, aki azóta már úszni is jár, és családjával együtt máig visszatérő vendégünk.

Luca most már nagy, komoly iskolás lány, úgyhogy levelezünk is. Persze minden levelét így írja alá:

Máris egy fantasztikus hír: a blog ötletét annyira komolyan vették a menedzsmentben, hogy egy igazi kincskereső nyereményjátékot is kapcsoltak hozzá, ami reméljük még több olvasót csalogat majd ide!

A játék menete egyszerű:
Minden olyan bejegyzésben, aminek a címe alatt - mint ebben a bejegyzésben is - ott van a „KERESSE A NYERŐ SZÓT!”-felirat, valamelyik szó vagy szavak mögött valódi nyeremény(ek) lapul(nak). A szavakat a www.csobbanas.hu oldalon lehet ellenőrizni, hogy nyert-e vagy nem, egyszerűen beírva az ottani kódfejtő ablakba. Ez éppen olyan, mint egy kaparós sorsjegy, csak éppen on-line!

A nyerő szavak megtalálásához a Danubius Hotels Facebook oldalán is segítséget nyújtunk majd, érdemes rákattintani!

Megéri keresni a szavakat, hiszen a nyeremények között 3 db wellness hétvége, kezelés és sok apró finomság is található. A játékszabály szintén a www.csobbanas.hu oldalon olvasható. A nyeremények itt, a mi hotelünkben, vagy bármelyik Nyári Csobbanásban résztvevő vidéki szállóban beválthatóak.

Kincskeresők, hajrá! Ja, és ne felejtsék el figyelni a fenti jelet! (Ebben a posztban még nincs nyeremény...:))

Furcsa lények vagyunk mi, szállodások, bizonyos fokú megszállottság elengedhetetlen a munkánkhoz, hiszen akkor dolgozunk, amikor mások pihenni szeretnének, és azon dolgozunk, hogy ez minél tökéletesebbre sikeredjen.

Persze olykor-olykor előfordul az is, hogy valaki nemcsak pihenni jön... hanem olyan álruhás „vendég” (mint anno Mátyás király), aki aztán kíméletlen kritikát ír mindenről, amit látott, vagy éppen arról, amit nem, de akart volna... Na, ő a próbavásárló.

Kezdődjön hát egy olyan tavalyi esettel ez a blog, ami végül igencsak meglepő véget ért.
Júniusban az akkori Nyári Csobbanás akció előtt egyik reggel Dorka kolléganőm hívott mobilon: „hű képzeld, nagyon fontos, holnap majd, egy próbavásárló...” és itt lemerült a telefon, utol sem tudtam érni egész nap. Tehát próbavásárló jön holnap! Rajtunk ugyan nem fog ki! No, nem mintha eddig bármi gond lett volna, magáért beszél az a tény, hogy sok próbavásárló azóta visszatérő törzsvendégünk...! :)) Ennek ellenére körbejártam a házban és közöltem, hogy mindenki legyen a toppon a következő nap.

Szabadnapjaimon mindig nyugodt szívvel hagyom itt a szállodát, de aznap este, hazafelé tartva mégis útba ejtettem a munkahelyemet, és kifaggattam Katát a recepció mögött, milyen új vendégek érkeztek, és ő kire „gyanakszik”.

Kata beszámolt egy helyes fiatal pár, két harmincas barátnő, egy nyugdíjas baráti társaság, egy család és egy egyedülálló fiatalember érkezéséről, és kijelentette, szerinte egyértelműen a fiatalember a leggyanúsabb, elvégre az ilyen egyedülálló vendég olyan ritka, mint a fehér holló.

Fűtött a kíváncsiság, ezért másnap már hajnalban bent voltam a szállodában. A szokásos reggeli nyüzsiben próbáltam kideríteni, ki mit gondol, ki a titkos megfigyelő? Ugyanakkor mindenkit hajtottam: „gyerünk fiúk, lányok, nagy nap van ma, aki kideríti, ki a beéített ember, az vendégem lesz a hét végén egy jó nagy koktélra!”

Persze senkit sem kellett külön figyelmeztetni, hogy tegye oda magát, de a bíztatásomra még inkább brillíroztak a kollégák, mindenki a saját területén, újabb és újabb ötletekkel:

- a recepciós lányok, akik a fiatalemberre esküdtek, aprósüteményt tettek a pultra, amiből minden vendéget megkínáltak...
- a masszázsszalonban Mariann új illóolaj keveréket talált ki a masszázsához és nem tágított, hogy a barátnők azok, mert megállás nélkül a munkájáról faggatták...
- a pincérek biztosak voltak benne, hogy az ártatlannak tűnő teázó nyugdíjasok az inkognitós kémek, hiszen átható tekintettel méregették őket, amikor másodszor is kínáltak az aprósüteményből...
- a szobalányok annyira biztosak voltak a dolgukban, hogy a kisgyerekes család szobájába néhány mosolygós lufit csempésztek be, mondván – a próbavásárló is ember, akinek a gyereke ugyanúgy megőrül a léggömbökért...
- végül Feri, a szakácsunk a vacsorához egy valódi jégszobrot tolt be zsúrkocsin az összes vendég legnagyobb örömére!

Fantasztikus volt érezni, hogy 200%-ot adtunk, még akkor is, ha mindenki „hulla” lett a nap végére. Késő este volt már, amikor ágyba zuhantam, és megcsörrent a telefonom. Dorka volt az, Hévízről, aki szokásos csacsogása közepette kijelentette: „...ja, és mielőtt elfelejtem, tegnap csak azt akartam mondani amikor kipurcant a telóm, hogy majd ma elmesélem: a múlt héten volt nálunk a hoteltesztelő, aki már a bejelentkezésnél a recin lebukott, mert a bejelentkezőlapra ráírta a cége nevét, ha-ha-ha milyen vicces...! Halló, Anett... itt vagy?”

A múlt héten? Hévizen? Dorkaaaaa...! De nem szóltam semmit. Senkinek. Ezt a kis titkot mostanáig megtartottam magamnak. Pedig a kollégáim sokat vitatkoztak, hogy ki lehetett a próbavásárló, én pedig ilyenkor titokban mindig elégedetten elmosolyodtam, mert az aznap kitalált ötleteket azóta is használjuk mindenki legnagyobb megelégedésére!

Kedves Olvasók!

Anett vagyok, a bükfürdői Danubius Health Spa Resort Bük vendégszolgálati menedzsere. Kollégáimmal (akik közül sokan egyben barátaim is) már régóta gondolkoztunk azon, hogyan oszthatnánk meg másokkal azt a rengeteg kedves történetet, ami nap mint nap megesik szállodáinkban.

Hiszen annyi legendás sztorink van, melyek szájhagyomány útján terjednek és mindenki imádja őket! (Édesapám is mindig nekem szegezi a kérdést, valahányszor hazamegyek: „Miért nem írod le ezeked? Már akár egy regényt is kiadhattál volna!”)

De tényleg, miért is nem? :)) A gondolatot tett követte.

Nyári Csobbanás akciónk megbeszélésekor fel is vetettem a „szállodás kalandblog” ötletét, mely – őszintén mondom – általam sem várt sikert aratott! Legnagyobb örömömre kollégáim rögtön ontani kezdték a sztorikat, és abban maradtunk, hogy a régebbi történetek mesélése mellett beszámolunk szállodánk egy-egy érdekes, aktuális sztorijáról is. Sőt, három kolléganőm a két hévízi és a sárvári wellness hotelekből arra is vállalkozott, hogy ők maguk is rendszeresen írni fognak a blogba!

Ez is mutatja – ahogy reméljük olvasni is fogják később – hogy ránk triplán igaz a reklámszlogen: Nálunk mindig történik valami! :)

Nosza akkor hajrá! Ezúton is köszönjük a cég bizalmát, és ígérjük, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, ami csak tollunkon és billentyűzetünkön kifér!